Ahogyan a Gyűrűk urában a király, s a Csillagok háborújában a Jedi, úgy az én mozimban a kőműves tért vissza. A film pereg, a betonkeverő pörög. Jónéhány, karanténban töltött napot követően ismét kimerészkedtem, s úgy éreztem magamat, mint Michael Douglas a Játszma című film főszerepében. Fogalmam sem volt, mi zajlik körülöttem. Én azt hittem, koronavírus járvány, “maradj otthon” kampány van, meg ilyesmi. A kisvárosban, ahol élek, tömegek hömpölyögtek az utcán, a boltok parkolóiban nem volt hely. Egészen szürreális látványt nyújtottak azok az emberek, akiknek a hirtelen jött meleg hatására az arcmaszkuk jobb esetben a nyakuk alatt, mégjobb esetben a hónuk alatt fityegett. Mintha lazulni látszana a fegyelem, vagy engem vertek át. Amúgy ez sem zavar, mert nagyon inspiráló számomra az itthonlét. S persze egy telefonnal sok mindent el lehet intézni, úgy, hogy a másik kezével gyomlál az ember. Például egy házfelújítást. A kőműves visszatért. Jött, látott, betonozott. A szuterén aljzatbetonozása kész.
A cím nem a járványhelyzetre utal, hanem arra, hogy a felújítás első szakaszával érintett helyiségekben elkészült a padlófűtés csöveinek letekerése, s a rendszert nyomás alá helyezték. A szuterénben a helyzet így néz ki:
A magasföldszinti terekben meg így:
Ezennel a gépészeti munka első szakasza lezárult, a kőműves pedig visszatért a tett színhelyére.
Egy nagygenerál házfelújítás legkevésbé látványos, ám a későbbiek szempontjából talán az egyik legfontosabb munkaneme a fűtés- szennyvíz- és vízszerelés. Legutóbbi posztomban röviden beszámoltam már arról, hogy elérkeztem ehhez a fázishoz a munkában. A fürdőszoba és egykori spájz egybebontásával egy nagyobb tér alakult ki, melyből egy vendégmosdó kerül leválasztásra, a maradék pedig fürdőszoba lesz. Itt kap helyet a gázkazán és az egyik fűtéselosztó. Így fest mindez:
A víz- és szennyvízszerelés első szakasza készen van, s a padlófűtés csöveinek letekerésével folytatódik a munka.
Elérkezett egy újabb nagy mérföldkő a felújításban. Eddig csak a kőműves és segédei vettek részt a projektben, de a héten a víz- és fűtésszerelés is elkezdődött, új arcokat üdvözölhettem a házban. Merthogy kimozdultam a karanténból, s egy gyors megbeszélés miatt személyes jelenlétemmel tiszteltem meg a háromfős szakmai csapatot. Megadtam a számomat, amit grafitceruzával felvéstek a falra, s aláírták: “gazda”. Szeretem a régivágású szakikat. Aztán visszatértem a maradj otthon kampányba, hiszen az egyetlen fizikai munkám továbbra is a járványgörbe minél laposabbra való kalapálása. Képeket kapok folyamatosan, s látom a haladást. A szobákban és a konyhában lekerült a padlófűtéshez szükséges hőtükör-fólia és a hegesztett háló, amihez majd a padlófűtés csöveit rögzítik. Íme:
Ennél a stádiumnál a csoportvezető megjegyezte a telefonban, hogy pusztán már ettől három fokkal melegebb lett a házban. Megfordult a fejemben, hogy ez esetleg egy burkolt előleg-kérelem lenne-e, de nem szóltam semmit, csak hümmögtem. Kivárom a végét, de a megérzésem jó. Szerintem jó szakikat fogtam ki. Van humoruk.
A részleges kijárási tilalom a munkavégzés ellen nem véd, s ezt a jogi nagykaput kihasználva tovább araszolgat a felújítás, a bontás- betonozás-bontás bermuda háromszögben. Kilenc nap után én is kimozdultam pár órára a karanténból. A két utcafronti szobáról esett már szó, most a konyha, a fürdőszoba és az előszoba került sorra. A korhadt konyhai hajópadló, valamint a fürdő burkolatainak elbontása után ide is lekerült a perlitbeton aljzat.
A fürdő és a szomszédos kamra közötti kantfalat elbontottam, egyetlen tér jött létre, amiből leválasztásra kerül egy, az előtérből nyíló vendégmosdó. A fürdőszoba mostani, konyhából nyíló ajtaja befalazásra kerül, s a fürdőbe egy újonnan nyitott ajtón lehet majd belépni, úgyszintén az előtérből. A leendő fürdőszoba így fest:
A kis, lőrésszerű ablakokat mindenképpen meghagyom, bárhogyan is alakul a viszonyom a szomszéddal. Ez tehát a helyzet, a terep itt is a víz, szennyvíz és fűtésszerelőké.
A kőműves és segédei úgy döntöttek, hogy amíg a kijárási tilalom nem válik teljeskörűvé, addig a szigorú biztonsági előírásokat betarva, de folytatják a munkát. Én már hetedik napja önkéntes karanténban vagyok, s ugyanúgy online követem a felújítás eseményeit, mint Önök. Komolyan vettem tehát a “maradj otthon” (vagy ahogyan errefelé sokan mondják: “maradj otthol”) kampányt. Amit egy hete már minden ismert arc mantráz, szerintem olykor kissé önreprezentációs jelleggel. Aki átérzi a helyzet súlyosságát, az elsőre is otthon maradt, ha megtehette. Aki meg nem, az akkor sem teszi ezt, ha azt maga “Kassza” Tibi nyökögi egy homályos videóban. A munka tehát folytatódott, s megint van mit mutatnom. A kőműves legutóbb számos pozitív véleményt kapott Önöktől, így komolyan megfordult a fejemben az, hogy fizetés helyett a kinyomtatott, bekeretezett dícséreteket adom át neki. Ez egyrészt minden pénznél többet ér, másrészt sokat spórolhattam volna. Végül nem így tettem, s ennek köszönhetően másnap is ment dolgozni. Elkészítette a talajpára elleni szigetelést, s lerakta az 5 cm-es hőszigetelést. Így festett mindez menet közben:
A szuterénben a terep átmenetileg a gépészeté lesz: következik a padlófűtés csöveinek letekerése, a víz- és villanyszerelés. Jó hír, hogy az innen leszerelt öntvény falikút szemcseszórása sikeres volt, ezt a számomra kedves tárgyat felújítva vissza tudom helyezni. Sikerült megbízható asztalost találnom, aki a szuterén négy ablakát legyártja az eredeti másolataként, természetesen fából. A kőmesmunka most a magasföldszinti terekben folytatódik, amíg a helyzet ezt engedi.
A címről az jutott eszembe, hogy Daniel Craig részegen köszönt el James Bond szerepétől: “Nem leszek hosszú, mert kissé részeg vagyok” – kezdte mondandóját. Stílszerű lenne nekem is így kezdeni, imádom a Bond-filmeket, elnézést ha ez csalódás, de az összes itt van a polcomon. Szóval rövid leszek, noha nem vagyok részeg. Önkéntes karanténom negyedik napját töltöm, s az építkezést csak addig folytatom, amíg a kőművesem is vállalja hogy kimegy az ajtón. Szóval amit alább mutatok, azt én sem láttam élőben:
Fotón jól mutat. Készen van tehát a másik szuterén téglafala is, barátságos, meleg hangulatot áraszt a tér. Mivel a karanténban sok időm lesz, (szuterénből karanténba, eléggé komikusan hangzik a helyzet komolysága ellenére is, na) szeretném folytatni ezt a blogot. Amíg tudok a házról írni, addig arról írok majd. Ha nem, akkor valami másról. Hogy miről, azt még nem tudom, mindenesetre most iszok még egy pohárral. Mondtam hogy nem leszek hosszú. “Ez volt az eddigi legjobb forgatásom és remek munkát végeztetek!” Vigyázzanak magukra!
Előző bejegyzésem óta a helyzet alig változott – már ami a projektemet illeti. Általánosságban persze igen sokat romlott, de erről majd lentebb lesz szó. A kivitelezés pár napja rövid időre lelassult. Ki nem találják, hogy miért. A kőművesem felfedezte ezt a blogot, majd bőszen elkezdte olvasgatni a bejegyzéseket és az Önök hozzászólásait. Szóval a másik szuterén helyiség falazása döcögősen indult… Tartozok annyival az igazságnak, hogy bevalljam, a téglautánpótlási forrásaim is apadozni kezdtek. Itt áll most a dolog:
Erről a térről eddig nem mutattam még képet. Mint láthatják, három beborítandó falfelület található itt. Amikor ezt a bejegyzést írom, még 68 db régi bontott tégla hiányzik a befejezéshez, ami éppen öttel kevesebb annál, ahány alkalommal ma Pély Barna “Maradj otthon” c. slágere szólt a rádióból. Lehet hogy nem pont ez a címe, s az is lehet, hogy nem is sláger, de ezek most mellékes körülmények. A vírus komoly dolog. Létezik, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Valóban úgy fest, egyetlen lehetőségünk az, ha otthon maradunk. Körülbelül ennyi a lényeg, másról nem is kellene beszélni. Persze sok minden másról is beszél sok mindenki, s magam is kényszeresen olvastam a mértékadó hírportálok beszámolóit, s az internet egyszeri emberének (ahová magamat is sorolom, persze) kommentfolyamait az elmúlt napokban. Lehet hogy a helyzet árnyalódik majd bennem, de miután minden létezőt elolvastam, ami elém került, összeállt a kép, melynek címe: mindenki mindenkit kritizál. Az ellenzék a kormány intézkedéseit, a kormány az ellenzék megnyilvánulásait. A kisváros egyik része a polgármestert, hogy miért nem zárja be a piacot. Ugyanezt a polgármestert a kisváros másik része, miután bezárta a piacot. A polgárok az utcákon megjelenő katonákat, a katonák ezen megsértődve a polgárokat. Mindenki össznépileg az utcákon felbukkanó nyugdíjasnak látszó személyeket. S majdnem mindenki az új Nemzeti Alaptantervet – ez utóbbit csak azért citálom ide, hogy érzékeltessem, milyen nagy pályán játszunk. Mindeközben persze a vírus terjed, s nem érdemes leragadni ennél a képnél amúgy sem. Eldöntöttem, hogy mától otthon maradok, s törlesztem az adósságaimat, melyek nem pénzbeliek, hanem idő a családomra, kutyámra, s kb. 25 olyan könyvre, melyet már régen szerettem volna elolvasni. Ha adhatok tanácsot Önöknek, s ha megtehetik (tudom, sajnos sokan nem), tegyék ugyanezt. Egy bejegyzést a témában biztosan teszek még itt, hiszen a falazást mindenképpen befejezzük a szuterénben. Aztán meglátjuk. A kőművesem amúgy azt mondta, nagyon jó ez a blog.
Elkészült a szuterén belső terében a bontott téglából összerótt köpenyfal. Összesen hét darab pecsétes, bélyeges tégla tégla került beépítésre, vannak közöttük egészen régi példányok is. Az összhatás a fugázás, apróbb felülettisztítás és impregnálást követően még 20%-al jobb lesz. Ez tehát összesen 120 %-ot jelent. Nyilván elfogult vagyok a saját falam irányába, s persze nyugodtan mondhatják azt, ha Önök szerint nem mutat jól. Íme:
És egy közeli felvétel a kedvenc, évszámos téglámról:
Egy híján 1750
A munka folytatódik a másik szuterénhelyiségben, rövidesen erről is hírt adok majd. Konklúzióként pedig annyi, hogy a bontott tégla nagyon jó dolog, meghálálja a törődést, drótkefézést, mosogatást.
Egyik korábbi bejegyzésemben említettem, hogy egy NAV értékbecslővel lesz találkozóm a ház kapcsán. Minden ingatlanvásárláskor kötelezően 4% vagyonszerzési illetéket kell fizetni az államnak. Ez a 4% amúgy a tisztes haszon kategória, a görög kereskedők is ennyi hasznot tettek portékájukra a 17. században. Régi tokaji házuk homlokzatán fel is tüntették ezt a bűvös számot. Szóval így elsőre nem volt bajom ezzel az aránnyal, s bizakodva vártam a Miskolcról érkező értékbecslőt. Az utcán ácsorogtam a házam előtt, s nézegettem a velem szemben zajló építkezést. A piarista egyház hatalmas beruházást kezdett, a kolostor épülete teljesen fel van állványozva, legalább 8 konténerük van (kicsit irigykedtem is), s javában bontják a tető héjazatát. Így néz ki a helyszín:
Alig merültem bele a nézelődésbe, máris megláttam egy mappával a hóna alatt felém közeledő, szikár alakot, aki úgy nézett ki, mint a fiatal Máris szomszéd a Mézga családból. Tudtam, hogy helyben vagyunk. Gondoltam, hogy oldjam a már a nulladik percben is feszült hangulatot, ellövök egy kvázi poént. Bemutatkozást követően odamutattam a pálos-piarista tömb felé, s azt mondtam: “Ez az a ház, menjünk. A srácok már javában bontják a tetőt.” Maradjunk annyiban, hogy ennek az értékbecslőnek a pénzügyi érzéke sokkal fejlettebbnek bizonyult, mint a humorérzéke. Az értékbecslés lakonikus módon zajlott innentől, “mennyi? 25! mi huszonöt? mi mennyi?” jellegű betétekkel színesítve. Nagy meglepetés nem ért, az adásvételi szerződésen szereplő összeg 4%-a került megállapításra illeték gyanánt. Azért tétován megkérdeztem a végén, hogy mégis mikor esedékes a befizetés, mikor számíthatok a csekkre. Mire a válasz: húsvétra megkapja. Nem tudom, Önöknek mit hoz majd a nyuszi, nekem egy vagyonszerzési illetékről szóló csekket. Szóval, a dolognak ez a része pipa. Lássuk tehát a szuterént! Itt elkezdődött a téglafal építése az innen-onnan összeguberált, kéregetett téglákból. Így néz ki most:
Ez megint egy telefonnal készített homályos kép, a valóság sokkalta jobban fest. Mondtam is a kőművesemnek, hogy ezekből a kopottas, töredezett téglákból zavaróan szépen van rakva ez a fal. Ennyi erővel egy téglamintás tapétát is kinyomtathattam volna ide. A kőművesem szerencsére érti a viccet, ismer is már, s tudta, hogy ezzel valójában nagyon elégedett vagyok. Lassan elkezdi berakni a bélyeges, évszámos, monogramos példányokat is. Nemsokára egy jó minőségű fotón tudom majd megmutatni ezt a falat, az első olyan részletét a háznak, ami már kész.
Egy régi ház története 