
Egy régi ház azért is izgalmas, mert tele lehet különféle régi és kevésbé régi tárgyakkal. Ez a ház például tele van. Mintha sebtében hagyták volna el utolsó gazdái: összekapkodták amit gyorsan lehetett, s már itt sem voltak. Sokáig bóklásztam ezek között a tárgyak között, újra és újra szemügyre vettem őket. Tárgyiasult maradékai több élettörténetnek és sok mindenről mesélnek. Az eddig talált legkorábbi házbéli tárgyak a huszadik század első évtizedeiből származnak: alpakka tálcák, korsók, néhány bútor, falitükrök, miegymás, s a padláson még csak futólag jártam. Ezekről is esik majd szó. A képen látható, erősen megfakult, bekeretezett esküvői felvétel – melyről röviden szólok most – már az 1940-es évek közepén készülhetett. A sérült képen “Dzubay foto Saujhely” felirat olvasható, hátoldalán pedig a következő szöveg: “Izsépi úr ’45“. Hogy ki lehetett Izsépi úr, azt még nem tudom, Dzubay Árpádnak viszont még a háborút követően is működött a műterme a városban, “fotószalonjának” egyik hirdetésére a Zempléni Barátság című lap hasábjain bukkantam rá: “Ha erszénye megengedi, ne felejtse el megtekinteni Dzubay Árpád fotoszalonját, Sátoraljaújhely Ady tér 30 sz. alatt, hol elsőrendű kivitelben készülnek gyermeksorozatok, esküvői és családi felvételek, továbbá régi képekről reprodukciók.” A kép sajnos nagyon rossz állapotban van. Tisztítás után (melynek eredményéről beszámolok majd) sem lehet sok reményem arra, hogy a rajta szereplő ifjú pár arcára újra fény hullhat. Az persze kérdés sem lehet, hogy megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle, hiszen megvan az első tárgy, amit bizton elhelyezek majd a felújított házban, akármennyire is megfakult. Izsépi úr nyilván örülne ennek, ha tudná…



