Térjünk a tárgyra!

“Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak...és egy pillanatra az öreg ház is újra boldognak és fiatalnak álmodhatja magát.”

Egy régi ház azért is izgalmas, mert tele lehet különféle régi és kevésbé régi tárgyakkal. Ez a ház például tele van. Mintha sebtében hagyták volna el utolsó gazdái: összekapkodták amit gyorsan lehetett, s már itt sem voltak. Sokáig bóklásztam ezek között a tárgyak között, újra és újra szemügyre vettem őket. Tárgyiasult maradékai több élettörténetnek és sok mindenről mesélnek. Az eddig talált legkorábbi házbéli tárgyak a huszadik század első évtizedeiből származnak: alpakka tálcák, korsók, néhány bútor, falitükrök, miegymás, s a padláson még csak futólag jártam. Ezekről is esik majd szó. A képen látható, erősen megfakult, bekeretezett esküvői felvétel – melyről röviden szólok most – már az 1940-es évek közepén készülhetett. A sérült képen “Dzubay foto Saujhely” felirat olvasható, hátoldalán pedig a következő szöveg: “Izsépi úr ’45“. Hogy ki lehetett Izsépi úr, azt még nem tudom, Dzubay Árpádnak viszont még a háborút követően is működött a műterme a városban, “fotószalonjának” egyik hirdetésére a Zempléni Barátság című lap hasábjain bukkantam rá: “Ha erszénye megengedi, ne felejtse el megtekinteni Dzubay Árpád fotoszalonját, Sátoraljaújhely Ady tér 30 sz. alatt, hol elsőrendű kivitelben készülnek gyermeksorozatok, esküvői és családi felvételek, továbbá régi képekről reprodukciók.” A kép sajnos nagyon rossz állapotban van. Tisztítás után (melynek eredményéről beszámolok majd) sem lehet sok reményem arra, hogy a rajta szereplő ifjú pár arcára újra fény hullhat. Az persze kérdés sem lehet, hogy megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle, hiszen megvan az első tárgy, amit bizton elhelyezek majd a felújított házban, akármennyire is megfakult. Izsépi úr nyilván örülne ennek, ha tudná…

A hely szent szellemei

“Elülni öreg templompadon, május esti litániákon,
énekelni rekedten is, bízva abban, csoda esik.”

A prológusban már történt utalás arra, hogy ez a régi ház Sátoraljaújhelyen található. A városról még bizonyára sokszor esik szó itt. Most induljunk el belülről kifelé, vagyis lássuk előbb, hogy a városszöveten belül hol helyezkedik el ez a ház. Merthogy ez amúgy nagyon érdekes. A területet Barátszernek hívják, ez Újhely egyik történelmi városrésze, melyet a 17. század közepétől neveznek így. Ekkor, az ellenreformáció idején költöztek vissza a területre a pálosok, akik hozzáfogtak ősi kolostoruk rendbetételéhez. Ez a hely ugyanis már a középkorban is a pálosok birtokában volt: itt épült fel a város legrégebbi egyháza, a vélhetően IV. Béla által alapított Szent Egyed kolostor. A kolostorban élő pálos remeték első említése 1281-ből származik. A terület középkori topográfiájáról keveset tudunk, minden bizonnyal csupán a kolostorhoz tartozó jobbágyok és cselédek élhettek a pálosok birtokán. A Barátszer a források szerint csak a 17. század közepén népesült be. A terület első utcája a város főutcájához hasonló, észak-déli irányú Nagybarátszer utca lehetett, melyet ma Deák utcának neveznek, s amelyen a naplónk tárgyát képező ház is áll. A Barátszernek nyomaiban ma is megfogható, önálló településszerkezete van, ami a város településszerkezetétől függetlenül jött létre. Központja a pálos kolostor és templom volt, melytől északra egy kisebb tér alakult ki. A már emlegetett Nagybarátszer utca keleti oldalának nagy részét a templom és a kolostor foglalta el, csak az utca nyugati oldalán álltak házak. A területnek a középkorban és a kora újkorban meglévő, az eltérő birtokosok és a várostól eltérő igazgatás miatti különállása mára természetesen megszűnt, a Barátszer teljes egészében beolvadt Sátoraljaújhelybe, s talán az ott élők közül is kevesen tudják hogy évszázadokkal ezelőtt milyen speciális helyzete volt ennek a városrésznek. Nem árt azonban felidézni ezt, ha másért nem, hát azért, mert itt áll ez a romos, felújításra váró ház is. A ház homlokzata az 1900-as évek első évtizedét idézi, ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egész épület ekkor készült. Sátoraljaújhely 1866-os térképén a szóban forgó telken már biztosan állt ház. A felújítás során bizonyára sikerül majd az építéstörténet egyes fázisaira is fényt deríteni, s igyekszem utánanézni a városi tervtárban annak, hogy vajon maradt-e bármiféle építési, átalakítási terv erről a házról. Amit persze ideje most már közelebbről is szemügyre vennünk, hogy utaljak a következő rész tartalmára is…

Prológus

“Mintha mindig csak a múlton merengene és gyászolná a soha vissza nem térő napokat”

Ez a napló egy régi, sátoraljaújhelyi ház történetét meséli el, mely egy darabig a mától számított jövőben játszódik majd, s csak később szólhat a ház még előttem is ismeretlen, vagyis feltárásra váró, évszázados múltjáról.

Ennek a régi, romos háznak én lettem a gazdája, s elhatároztam, hogy felújítom. Most még fogalmam sincsen, hogy mindez hogyan és mikorra sikerülhet, lesz-e elegendő pénzem, időm, és erőm minderre. A történetről naplót vezetek majd, melynek remélt célja (az írásterápia jótékony hatásain túl, persze) hogy talán hasznos tapasztalatokat oszthatok meg másokkal, akik régi, romos házakat újítanak fel. A ház megvásárlásában semmilyen racionális érv nem vezérelt. Van hol laknom, s nincs befektetnivaló pénzem. Egyszerűen egész életemben vágytam egy régi, romos házra, amit felújíthatok. Amikor beléptem ebbe a hosszú évek óta elhagyatottan álló, csipkerózsika-álmát alvó épületbe, végigjártam a nyikorgó hajópadlókon, megláttam a rézkilincseit és öntöttvas falikútjait, éreztem, hogy ez az a ház. Kezdődjön hát az igaz történet.

“Mint egy kutató, aki törmelékből, cseréptöredékekből, remekművek elvásott darabkáiból iparkodik megalkotni régi, letűnt korok nagyszerűségét…”

“Az egyik házban az a jó, hogy magas és új, a másikban pedig az, hogy kicsi és régi”

Ebben a házban pedig az a jó, hogy magas és régi. Megpróbálom megindokolni, miért gondolom ezt. Erről szól ez a napló.

Introduce Yourself (Example Post)

This is an example post, originally published as part of Blogging University. Enroll in one of our ten programs, and start your blog right.

You’re going to publish a post today. Don’t worry about how your blog looks. Don’t worry if you haven’t given it a name yet, or you’re feeling overwhelmed. Just click the “New Post” button, and tell us why you’re here.

Why do this?

  • Because it gives new readers context. What are you about? Why should they read your blog?
  • Because it will help you focus you own ideas about your blog and what you’d like to do with it.

The post can be short or long, a personal intro to your life or a bloggy mission statement, a manifesto for the future or a simple outline of your the types of things you hope to publish.

To help you get started, here are a few questions:

  • Why are you blogging publicly, rather than keeping a personal journal?
  • What topics do you think you’ll write about?
  • Who would you love to connect with via your blog?
  • If you blog successfully throughout the next year, what would you hope to have accomplished?

You’re not locked into any of this; one of the wonderful things about blogs is how they constantly evolve as we learn, grow, and interact with one another — but it’s good to know where and why you started, and articulating your goals may just give you a few other post ideas.

Can’t think how to get started? Just write the first thing that pops into your head. Anne Lamott, author of a book on writing we love, says that you need to give yourself permission to write a “crappy first draft”. Anne makes a great point — just start writing, and worry about editing it later.

When you’re ready to publish, give your post three to five tags that describe your blog’s focus — writing, photography, fiction, parenting, food, cars, movies, sports, whatever. These tags will help others who care about your topics find you in the Reader. Make sure one of the tags is “zerotohero,” so other new bloggers can find you, too.

Design a site like this with WordPress.com
Get started