A csempész

Szeretek filmcímeket plagizálni posztjaimhoz, ezúttal Clint Eastwoodtól, aki a saját maga rendezte ugyanilyen című filmjében kényszerűségből drogcsempészésre vállalkozó virágkereskedőt alakított. Az egész onnan villant be amúgy, hogy burkolatvásárlásból hazafelé autózva megállított a hatóság, s benézett a csomagtartómba, ami tele volt dobozzal. Eastwood virághagymákat szállított, legalábbis azt hitte, ám közben egy sportszatyorni kokaint is talált a platón, amiről nem tudott. Szerencsére nálam ilyesmi nem fordult elő, jeleztem is a rendőrnek, hogy én egy csempét csempésző csempész vagyok. Amúgy nincs minden rendőrnek humorérzéke (nyilvánvalóan a rendőrviccek miatt egy részük immunissá vált), de ennek volt. Meg is fújatta velem a szondát. A lényeg tehát, hogy burkolatot mentem venni. Illetve előbb választani. Tudom, hogy a burkolatok kérdése egy házfelújítás során hihetetlenül neuralgikus kérdés. Az interneten disszertáció szintű értekezések vannak a burkolatválasztás pszichológiájáról, trendekről, brandekről. Némelyik lakberendezési oldal úgy beszél a padlólapokról, mint a borászok a borról. Mindezeket tiszteletbe tartva és nem bagatellizálva ezt a tudományt, kicsivel szabadosabban viszonyulok a kérdéshez. Az alapfilozófiám ebben a kérdésben a következő: annyi, de annyiféle burkolóanyag kapható, hogy az szinte fullasztó. Ezek között rengeteg az, ami nekem tetszik. Nem arról van tehát szó, hogy tűt keresve a szénakazalban, egyetlen jó megoldást választok a sok rossz közül, hanem a sok jó közül valamelyiket. Bizonyára nem mondok nagy titkot el azzal, hogy egy helyiségre csak egy felület csempét érdemes rakni (lehet többet is, de csak a legfelső látszik). Egy helyiség burkolatválasztása szerintem nem lehet több, mint öt perc. Ezen felül minden pótcselekvés. Ezzel az elszánással léptem be egy üzletbe, ami akkora volt, hogy a végét nem is láttam. Tipikusan az a helyzet, amikor azt sem tudja az ember, hogy jobbra, vagy balra induljon meg. S közben már csak négy és fél percem volt. Bizonytalanságom feltűnő volt, oda is lépett hozzám egy eladó. Arra a kérdésre, hogy mit szeretnék, mondtam hogy csempét, először egy fürdőszobába. Arra a kérdésre, hogy milyet, ugyanazt feleltem, mint az elsőre. Itt már érezte, hogy súlyos esettel áll szemben. Nem ragozom tovább, négy perc alatt megmutatott rengetegfélét, én meg fél perc alatt kiválasztottam ezt a családot:

A mintás elem dekorcsík, a padlólap 30×60 cm-es lesz, de az összhatás ilyesmi. Illetve, ahogyan a kőművesem felrakja, azt azért megvárom. Mivel még mindig volt fél percem, gondoltam, hogy az egyik szobába is választok, de az eladó jelezte, hogy szerinte ez sem fog beférni a kocsiba. Majdnem igaza lett. De csak majdnem, ugyanis éppen befért. Szóval itt tart a dolog, a hátsó lakrész fürdőszobáját a jövő hét elején elkezdjük burkolni, én meg sorra választom a burkolatot a többi térre, 9×5 percben. Az pont egy félidő.