Souterrain

A cím meglehetősen (és franciásan) fellengzős, ez a stílus távol áll tőlem, s távol is marad, úgyhogy tekintsünk is el a cím stílusától. Persze adhattam volna simán a “Szuti” címet is, de az meg olyan közönséges, a Souterrain jobban visszaadja a végeredményt. Ami a szuterénem vonatkozásában (merthogy erről van szó) olyan lett, amilyennek szerettem volna, hogy legyen. Ha ehhez hozzáteszem, hogy fogalmam sem volt arról, hogy milyennek szerettem volna a végeredményt, akkor a negyedik mondat végére totálisan össze is zavartam mindenkit. Pedig ez a helyzet, mármint hogy fogalmam sem volt: egyik ötlet és helyzet követte a másikat. Na, ennek fényében lett egész klassz. Apropó, fény! Teljesen olyan, mintha egy fénytechnikussal terveztettem volna meg a világítást, gondosan kijelölve a lámpák helyét, majd wattot, kelvin számítgatva elértem, hogy éppen olyan módon vetüljön a fény, hogy a poroszsüveg boltozat I gerendáinak vonaláig érjen. Egy frász! Rendeltem burkolatokat, olyat ami első ránézésre megtetszett, majd a lámpás boltban vettem belevaló izzókat, aztán felkapcsoltam a kapcsolót, s azt mondtam: nini. Szóval, nem először érzem azt, hogy szerencsés vagyok, s talán nem is másodszor. Cserébe viszont sosem játszok a szerencsére, nem kísértem, lottót elvből nem veszek soha. Csak bajt okozna egy 500 milliós fődíj. Szóval, minden klappol a szuterénemben, s bár sosem szerettem az “ilyen volt – ilyen lett” című hatásvadász történeteket, most elgyengülök. Szóval ilyen volt:

És ilyen lett:

S közben csak egy évet öregedett a ház.

A berendezés még biztosan lendít az összhatáson, várom a restaurált öntvény falikutamat, s már vannak ötleteim a bútorokra, apróságokra is. De mindent a maga idejében, s mivel fogalmam sincsen, mikor minek van itt az ideje, egyszer csak jelentkezek Önöknél a felékszerezett szuterénemmel. Akarom mondani: souterrain-nemmel. Amire remélem igent mondanak majd!