Profilozás

A kettővel ezelőtti posztomban említettem, hogy magyarázattal tartozom a képen látható halomnyi gipszkarton okán. Nos, a magyarázat roppant egyszerű: a falak és a mennyezet gipszkarton borítást kapnak. Persze, mire eljutottam ehhez a döntéshez, rengeteget töprengtem, hiszen egy kicsit lélekölőnek érzem ezt a technológiát egy ilyen régi épületnél. Végül az egyetlen emocionális ellenérv mellé számos racionális érvet sorakoztattam fel és persze egyeztettem a ház felmérését végző építésszel is. Az acélprofil vázas gipszkarton előtétfal jól terhelhető, sima, repedésmentes felület alakítható így ki, az elektromos vezetékek elrejthetőek komolyabb vésési és horonyjavítási munkák nélkül. A vakolással szemben itt nincsen nagy tömegű technológiai víz, mi több a gipszkarton előtétfallal kialakított helyiségek mikroklímája is jobb. És végül, de nem utolsósorban: ez a technológia olcsóbb, mint a vakolás. Ha elkészül, ránézésre minimum olyan szép lesz, mintha vakolva lenne. Szóval ezért döntöttem a szárazépítés mellett. Persze, nehogy azt higyjék, hogy ez pikk-pakk készen lesz. A profilok összeállítása a sarkok és a nyílászárók miatt igazi pepecsmunka: mérés, számolás, vágás, rögzítés. A hátsó három helyiség közül a fürdőszoba és a konyha oldalfalainak profilozása készült el eddig, de még az sem teljesen:

Ezt követően jön a szoba, aztán mindhárom helyiségben a mennyezet profilozása, s ide még kőzetgyapot hőszigetelés is kerül majd. Szóval, mire a kartonozás elkészül, addigra a vén december is itthagy majd engem. Amit annyira amúgy nem bánok, zaklatott egy év ez az idei.