A tűzfal felújítása, állagvédelme a héten nagy tempóban haladt. Ez leginkább annak köszönhető, hogy bár én árnyéka vagyok korábbi önmagamnak, a kőművesem csak ezen a képen az:
Ha azt hinnék hogy kontyot visel, ne tegyék: ilyen sapkát hord. Elkél, mert az időjárás kezd zordra fordulni. A porladt fugák kikaparását, s a fal teljes tisztítását követően a felület tapadási tulajdonságait megnövelendő, a mester folyékony halmazállapotú ún. tapadóhíd felhordását végezte el. Majd elkezdte kifugázni a falat és a megerősítő pilléreket. Ez itt a padlásom felmérése:
A tetőszerkezet szép, igényes ácsmunka, de a faszerkezet majd kap egy felületkezelést. A padlás kitakarítását is megkezdtem, eléggé sok törmelék, tégla, tetőcserép hevert kupacokban, lassan jöhet egy újabb konténer. Aztán a padlásseprés, de persze csak a fal kétrétegű kivakolását követően. Zárásaként egy kép, melynek a címétől kritikus tartományba szaladna a közhely-hőmérő, inkább nem is írom alá címsorban.
Szóval, lehet bármilyen nehéz, a legsötétebb alagút végén is ott a fény. És a felhők felett mindig süt a nap. Ezt jól jegyezzék meg!
Egy régi ház története 