Egyik korábbi bejegyzésemben említettem, hogy egy NAV értékbecslővel lesz találkozóm a ház kapcsán. Minden ingatlanvásárláskor kötelezően 4% vagyonszerzési illetéket kell fizetni az államnak. Ez a 4% amúgy a tisztes haszon kategória, a görög kereskedők is ennyi hasznot tettek portékájukra a 17. században. Régi tokaji házuk homlokzatán fel is tüntették ezt a bűvös számot. Szóval így elsőre nem volt bajom ezzel az aránnyal, s bizakodva vártam a Miskolcról érkező értékbecslőt. Az utcán ácsorogtam a házam előtt, s nézegettem a velem szemben zajló építkezést. A piarista egyház hatalmas beruházást kezdett, a kolostor épülete teljesen fel van állványozva, legalább 8 konténerük van (kicsit irigykedtem is), s javában bontják a tető héjazatát. Így néz ki a helyszín:
Alig merültem bele a nézelődésbe, máris megláttam egy mappával a hóna alatt felém közeledő, szikár alakot, aki úgy nézett ki, mint a fiatal Máris szomszéd a Mézga családból. Tudtam, hogy helyben vagyunk. Gondoltam, hogy oldjam a már a nulladik percben is feszült hangulatot, ellövök egy kvázi poént. Bemutatkozást követően odamutattam a pálos-piarista tömb felé, s azt mondtam: “Ez az a ház, menjünk. A srácok már javában bontják a tetőt.” Maradjunk annyiban, hogy ennek az értékbecslőnek a pénzügyi érzéke sokkal fejlettebbnek bizonyult, mint a humorérzéke. Az értékbecslés lakonikus módon zajlott innentől, “mennyi? 25! mi huszonöt? mi mennyi?” jellegű betétekkel színesítve. Nagy meglepetés nem ért, az adásvételi szerződésen szereplő összeg 4%-a került megállapításra illeték gyanánt. Azért tétován megkérdeztem a végén, hogy mégis mikor esedékes a befizetés, mikor számíthatok a csekkre. Mire a válasz: húsvétra megkapja. Nem tudom, Önöknek mit hoz majd a nyuszi, nekem egy vagyonszerzési illetékről szóló csekket. Szóval, a dolognak ez a része pipa. Lássuk tehát a szuterént! Itt elkezdődött a téglafal építése az innen-onnan összeguberált, kéregetett téglákból. Így néz ki most:
Ez megint egy telefonnal készített homályos kép, a valóság sokkalta jobban fest. Mondtam is a kőművesemnek, hogy ezekből a kopottas, töredezett téglákból zavaróan szépen van rakva ez a fal. Ennyi erővel egy téglamintás tapétát is kinyomtathattam volna ide. A kőművesem szerencsére érti a viccet, ismer is már, s tudta, hogy ezzel valójában nagyon elégedett vagyok. Lassan elkezdi berakni a bélyeges, évszámos, monogramos példányokat is. Nemsokára egy jó minőségű fotón tudom majd megmutatni ezt a falat, az első olyan részletét a háznak, ami már kész.
Egy régi ház története 